NyitólapKeresésemail

NyitólapKeresésemail

szabadkomuvesseg.jpg
szabadkomuvesseg.jpg

Alkotmány

Az 1723-ban kelt, James Anderson-szerkesztette, úgynevezett "Andersoni alkotmány", amelyet minden szabadkőműves máig is elfogad:

Istenről s a vallásról 

A kőműves köteleztetik, elszerződése által, az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedni, és ha a Művészetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba atheistává, sem vallástalan szabadgondolkodóvá. De habár a régi időkben a Kőművesek minden országban amaz ország vagy nemzet vallásán tartoztak lenni, bármely lett légyen is, most alkalmasabbnak vélhető csupán azon vallásra elkötelezni őket, amelyben minden ember egyetért, meghagyván kinek-kinek a maga külön vélekedését, vagyis jó és igaz férfiúnak lenniök, avagy becsületben és tisztességben élőknek, bármely nevezetek vagy hiedelmek különböztessék meg őket, miáltal a Kőművesség az egyesség központjává Lesz, és eszköz igaz barátság kötésére olyan személyek között, kik örökös távolban maradtak volna. 


A legfőbb és alárendelt polgári hatalomról

A kőműves a polgári hatalmak irányában békés alattvaló, bárhol lakjék vagy dolgozzék is, és sohasem lehet köze pártütéshez vagy összeesküvéshez a nemzet békéje vagy jóléte ellen, sem nem hanyagolhatja el kötelességeit az alsóbb tisztségviselőkkel szemben, mert, minthogy a kőművesség mindig is szenvedett a háborútól, vérontástól és zavaroktól, ennélfogva a régi királyok és uralkodók igen hajlottak a kézművesek bátorítására, békeszerető és hív mivoltuk miatt, mellyel tettben válaszoltak ellenfeleik okvetetlenkedéseire, és öregbítették az Össztestvériség becsületét, mely békeidőben mindenkor virágzott. Ha tehát egy Testvér a közhatalom ellen lázadóvá lenne, lázadásában nem támogatandó, szerencsétlen emberként bármennyire méltó is a szánalomra, s ha egyéb vétek reá nem bizonyul, ámbár a hív Testvériségnek a lázadást rosszalnia kell és kötelessége, és semminemű bizalmatlanságot vagy politikai gyanúokot fel nem idéznie az azidőszerinti kormányzatban: a Páholyból őt ki nem rekeszthetik, s ahhoz viszonya törhetetlen marad. 


A Páholyokról

A Páholy olyan hely, ahol a Kőművesek összejönnek és munkálkodnak: ennélfogva a Gyülekezet vagy kellőképpen szervezett Kőműves Társaság Páholynak neveztetik, és mindegyik Testvérnek tartoznia kell egyhez, s alávetnie magát rendelkezéseinek és az Általános Megszabásoknak. A Páholy vagy különféle vagy általános, és jobban érthetővé lesz látogatása által és az Általános vagy Nagypáholy ezután csatolt Megszabásaiból. A régi időkben egyetlen Mester vagy Legény sem maradhatott távol tőle, különösképpen ha felhívatott, hogy ott legyen, anélkül, hogy szigorú megintést ki ne hívjon, hacsak a Mester és a Felügyelők meg nem győződtek, miszerint a puszta szükség akadályozta meg.

A Páholy tagjaiul fogadott személyek jó és igaz férfiak, szabadnak születettek, érett és megfontolt korúak kell, hogy legyenek, sem szolgasorsúak, sem nők sem rosszerkölcsű vagy botrányos életű emberek, hanem jóhírűek.


Mesterekről, Felügyelőkről, Legényekről és Inasokról

Minden előlépés a Kőművesek között csakis a való értékre és személy szerinti érdemre alapíttatik, hogy az Uraságok jól szolgálhassanak, a Testvéreket szégyen ne érje, sem a Királyi Mesterséget megvetés ennélfogva semelyik Mester sem Felügyelő nem választatik korosztályából következően, hanem érdeme szerint. Lehetetlen e dolgokat írásban leírni és minden Testvérnek a maga helyét kell elfoglalnia, s megtanulnia azokat eme testvériségnek különleges módján: azonban a jelölteknek tudniok kell, hogy semelyik Mester nem vehet fel Inast, hacsak elegendő munkája nincsen számára, s hacsak az nem tökéletes ifjú, testében minden csonkaság, vagy hiba nélkül, mitől is képtelenné válnék a Művészet megtanulására, Mester Urának szolgálatára, s Testvérré, majd Legénnyé tételre a kellő időben, annyi évi idő leszolgálása után is, amennyit az ország szokása megkíván, és hogy becsületes szülőktől származzék, hogy minekutána máskülönben jónak találtatott, elérhesse a méltóságot, mely Felügyelővé teszi, majd a Páholy Mesterévé, Nagyfelügyelővé, s végtére minden páholyok Nagymesterévé, érdeme szerint.

Semelyik Testvér nem lehet Felügyelő, amíg el nem érte a Legény fokot, sem Mester, amíg Felügyelőként nem működött, sem Nagyfelügyelő, amíg nem volt egy Páholy Mestere, sem Nagymester, ha nem volt Legény a megválasztása előtt, s a ki úgyszintén nemes születésű, avagy legjobb féle tisztes polgár, vagy valamely kiváló tudós, vagy valamely művelt építész , vagy más művész, becsületes szülőktől származó, s a kinek a Páholyok véleményében kivételes nagy érdeme legyen. És hivataláról való legjobb, legkönnyebb és legmegtisztelőbb lelépésre, a Nagymesternek hatalmában áll kiválasztania az ő helyettes Nagymesterét, ki valamely Páholy Mestere kell legyen, avagy az kell, hogy lett légyen annakelőtte, s akinek joga mindent cselekednie, amit a Nagymester, az ő feljebbvalója, cselekedhetnék, hacsak a mondott feljebbvaló jelen nincs, avagy rangját levélben latba nem veti.         

 A régi Páholy e legfőbb és alárendelt vezetőinek és kormányzóinak, a maguk különböző tisztjeiben, minden Testvér engedelemmel tartozik, az ősi kötelmek és szabályoknak értelmében, teljes alázatban, tiszteletben, szeretetben és vidámságban.


A Mesterség gyakorlásáról a munkálkodás alatt

Minden Kőműves becsülettel dolgozzék munkanapokon, hegy az ünnepnapokon tisztességgel élhessen, az ország törvénye által előírt avagy a szokás által szentesített idő pedig tiszteletben tartassék. 

A legtapasztaltabb Legény választassék vagy neveztessék ki Mesterré, vagy az Uraság munkálatainak felvigyázójává, aki is Mesternek szólítandó mindazoktól, kik alatta dolgoznak. A kézműveseknek kerülniök kell mindennemű durva beszédmódot, és semmiféle sértő néven nem nevezni egymást, hanem Testvérnek vagy Legénytársnak, és udvariasan viselkedniök Páholyon belül és kívül.    

A Mester, magát a fogásokban jártasnak tudván, az Uraság munkáit olyan körültekintően intézze, ahogy csak lehet, és hűen gazdálkodjék annak javaival, akárha az övéi lennének, magasabb bért se adjon semelyik Testvérnek vagy Inasnak, semmint valóban kiérdemelte.   

Mind a Mester, mind a bérüket megkapó Kőművesek, az Urasággal szemben megbízhatók kell legyenek, és dolgukat becsülettel bevégezzék, legyen bár az darabszám vagy napszám, és ne csinálják darabszámra a munkát, amit napszámba szokás.   

Senki ne érezzen irigységet egy Testvér jómódján, se helyébe ne férkőzzék, se ki ne túrja munkájából, ha az ugyanúgy képes befejezni, mert nincsen olyan ember, aki a másiknak a munkáját ugyanolyan haszonnal az Uraság számára be tudná fejezi, hacsak teljességgel nincs annak szándékaival és rajzaival, aki megkezdette.      

Ha egy Legény választatik a munka Felügyelőjévé a Mester alatt, hívséges legyen mind a Mesterhez, mind a legényekhez, gondosan ügyeljen a munkára a Mester távollétében, az Uraság javára, Testvérei pedig engedelmeskedni tartoznak neki.             

Minden alkalmazott Kőműves bérét szelíden, zúgolódás és lázongás nélkül vegye át, s a Mestert el ne hagyja, amíg a munka be nem fejeztetett. Az ifjabb testvért a munkába be kell tanítani, nehogy hozzáértés híján az építőanyagot tönkretegye, s hogy gyarapodjék és folytatódjék a testvéri szeretet. 
              

Minden munkában használt szerszámot a Nagypáholynak jóvá kell hagynia. Semminemű kisegítő munkás ne alkalmaztassék a munkákban, melyek a Kőművesség sajátja, és a Szabad-Kőművesek ne dolgozzanak olyanokkal akik nem szabadok, sürgető szükségen kívül, se ne oktassanak kisegítőt és el nem fogadott Kőművest, ahogyan Testvért vagy Legénytársat oktatnának.

 

A Magaviseletről tudni illik:


A Páholyban míg működésben áll

Ne tartsatok fönn magánköröket avagy külön társalgásokat a Mester engedelme nélkül, se tiszteletlen vagy illetlen dolgokról ne beszéljetek, se a Mestert vagy Felügyelőket, avagy bármely Testvért ki a Mesterhez szól, félbe ne szakítsátok, se nevetségesen vagy bohóskodva ne viselkedjetek, míg a Páholy komoly és ünnepies tárgyakkal foglalatoskodik, sem ildomtalan beszédekkel ne éljetek, bármely ürügyön is, hanem kijáró tisztelettel legyetek Mesteretek, Felügyelőitek és Legénytársaitok irányában, és becsületben tartsátok őket.   

Ha valamely panasz emeltetnék, a vétkesnek bizonyult Testvér a Páholy ítéletéhez és határozatához tartsa magát, melyek efféle ellenkezések helyénvaló és kijelölt bírái (ha ugyan fellebbezéssel a Nagypáholyhoz nem fordultok vele) és amelynek elébe terjesztendők, hacsak időközben egy urasági mű kárt nem szenvedne tőle, mely esetben különleges eljárás vezethető, ám soha ne menjetek törvény elé oly ügyben ami a Kőművességet illeti, a Páholy által elismert okvetlen szükség nélkül.

Magaviselet, miután a Páholy bevégződött és a Testvérek nem távoztak

Örvendezhettek ártatlan vígságban, egymást tehetségtek szerint megvendégelvén, de elkerülve mindennemű túlzást, avagy valamely Testvér enni-inni erőltetését kívánságán túl, avagy megakadályozását oda mennie ahová ügyei hívják, avagy bánni sérelmesnek tételét vagy mondását, avagy ami a könnyed és szabad társalkodást gátolhatná, mert mindez lerontaná egybehangzásunkat és meghiúsítaná szándékainkat. Ezért tehát semmiféle magán perpatvar vagy vitatás a Páholy kapuján be ne törjön, legkevésbé semmi vitázás, vallás, nemzetek, vagy állampolitika tárgyában, lévén mi csupán, mint Kőművesek, a fönt említett általános vallásúak, s vagyunk úgyszintén minden nemzetből, nyelvből, nemzetségből és szólásmódból, és eltökélten minden politika ellenében, mint amely a Páholy üdvéhez soha még nem vezetett, és nem is fog. Ez a kötelem mindenkor szigorúan elő volt írva és betartva, de különösképpen a Britanniai Reformáció óta, vagyis e nemzeteknek elkülönülése és széjjelválása óta a Római Communiótól. 

 

Magaviselet, mikor a Testvérek idegenek nélkül találkoznak, de nem zárt Páholyban

Egymást udvarias módon köszöntsétek, ahogyan megtanítottak rá, egyik a másikat Testvérnek nevezvén, szabadon adván kölcsönös tanítást, amikor alkalmatosnak tűnik, anélkül, hogy meglássanak vagy meghalljanak, s anélkül, hogy egymás ügyeibe avatkoznátok vagy eltekintenétek a megbecsüléstől, ami minden Testvérnek kijár, még ha nem is Kőműves mintegy testvér egyazon színen, mindazonáltal a Kőművesség semmit egy férfiú becsületéből el nem vesz, amit annakelőtte bírt, ellenkezőleg, inkább hozzáad e becsülethöz, kiváltképpen ha jó érdemeket szerzett a Testvériség előtt, amely meg kell, hogy adja a becsületet, és elkerülje a rossz módokat. Magaviselet nem Kőműves Idegenek jelenlétében             

Elővigyázatosak legyetek szavaitokban és magatartásotokban, hogy a legélesebb szemű idegen se legyen képes felfedezni vagy kitalálni, amit nem helyénvaló megértetni, és néha tereljétek a szót másra, és óvatosan fordítsátok a Tiszteletreméltó Testvériség becsületére.


Magaviselet Otthon és Szomszédságotokban

Úgy cselekedjetek, ahogy erkölcsös és megfontolt férfiúhoz illik, különösképpen ne tudassátok családotokkal, barátaitokkal és szomszédaitokkal, ami a Páholyt stb. illeti, hanem megfontoltan saját becsületetekre és az ősi Testvériségre figyelmezzetek, olyan okokból, amelyek itt nem említendők. Egészségetekre is vigyázzatok, nem maradván túl későig együtt, vagy túl sokáig házon kívül, miután a Páholy órái elmúltak, és kerülve a nagyétkűséget vagy részegeskedést, nehogy családotok gondatlanságot vagy bajt szenvedjen, s magatok a munkára képtelenné váljatok. 


Magaviselet idegen Testvérrel szemben

Elővigyázattal vizsgáljátok őt meg, oly módon, amit az óvatosság sugall, akképpen, hagy be ne dőljetek egy tudatlan, hamis színlelőnek, akit megvetéssel és gúnnyal lökjetek el, s óvakodjatok vele a legcsekélyebb ismeretet is közölni.        

Ám, ha igaz és valódi Testvért fedeztek fel benne, aszerint megbecsüljétek, és ha szükségben van, ha tudtok, segítnetek kell rajta, vagy eligazítnotok, miképpen segíthetik, munkát adnotok neki pár napra, vagypedig beajánlanotok, hogy munkát kapjon. De nem vagytok kötelesek tehetségteknél többet adni, csak arra, hogy kedvezzetek egy szegény Testvérnek; aki jó és igaz férfiú, minden más egyforma körülmények közti szegény ember előtt. Végtére mind e Kötelmeket megszívleljétek, s azokat is, amelyek más úton közöltetnek veletek, ápolván a Testvéri Szeretetet, amely alapja és oromzata, kötőanyaga és dicsősége az ősi Testvériségnek, elkerülvén minden vitát és viszálykodást, minden rágalmat és szóbeszédet, nem hagyva, hogy mások becsületes Testvért rágalmazzanak, hanem védelmezve jóhírét és mindenképpen támogatva, eladdig, amíg becsületetekkel és biztonságtokkal összefér, s ne tovább. És ha valamelyikük károtokra volt, Páholyotokhoz, vagy az övéhez kell fordulnotok, és onnét a Nagypáholyhoz fellebbezhettek a Negyedévi Közléseken, s onnét az évenkénti Nagypáholyhoz, amint minden nemzetben ősapáink dicséretes viselete volt, sohasem menve bíróság elé, csak ha az ügy másképpen el nem dönthető és türelemmel meghallgatva a Mester s Legények becsületes és baráti szempontját, amikor igyekeznek lebeszélni arról, hogy törvény elé menjetek idegenekkel, vagy rábeszélni arra, hogy minden pörnek gyors véget vessetek, s hogy minél több lelkességgel és sikerrel a Kőművesség ügyén szorgoskodhassatok. A pörben álló Testvérekről vagy Legénytársakról szólván pedig, a Mester és a testvérek jó akarattal ajánlják fel közbenjárásukat, amelynek a patvarkodó testvérek tartoznak magukat köszönettel alávetni, s ha ez alávetettség el nem érhető; úgy mindazonáltal (harag és neheztelés nélkül nem szokott módon) folytassák pörüket vagy törvényes ügyüket, nem mondva se téve semmit is ami a testvéri szeretetet gáncsolhatná, s a közbenjárás újíttassék meg és folytatódjék, hogy mindenki láthassa a Kőművesség jótévő befolyását, amiképpen minden igazi Kőműves tette a Világ kezdetétől és tenni Fogja az idők végezetéig. 


Ámen, úgy legyen.

 

 

 

Alkotmány

Az 1723-ban kelt, James Anderson-szerkesztette, úgynevezett "Andersoni alkotmány", amelyet minden szabadkőműves máig is elfogad:

Istenről s a vallásról 

A kőműves köteleztetik, elszerződése által, az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedni, és ha a Művészetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba atheistává, sem vallástalan szabadgondolkodóvá. De habár a régi időkben a Kőművesek minden országban amaz ország vagy nemzet vallásán tartoztak lenni, bármely lett légyen is, most alkalmasabbnak vélhető csupán azon vallásra elkötelezni őket, amelyben minden ember egyetért, meghagyván kinek-kinek a maga külön vélekedését, vagyis jó és igaz férfiúnak lenniök, avagy becsületben és tisztességben élőknek, bármely nevezetek vagy hiedelmek különböztessék meg őket, miáltal a Kőművesség az egyesség központjává Lesz, és eszköz igaz barátság kötésére olyan személyek között, kik örökös távolban maradtak volna. 


A legfőbb és alárendelt polgári hatalomról

A kőműves a polgári hatalmak irányában békés alattvaló, bárhol lakjék vagy dolgozzék is, és sohasem lehet köze pártütéshez vagy összeesküvéshez a nemzet békéje vagy jóléte ellen, sem nem hanyagolhatja el kötelességeit az alsóbb tisztségviselőkkel szemben, mert, minthogy a kőművesség mindig is szenvedett a háborútól, vérontástól és zavaroktól, ennélfogva a régi királyok és uralkodók igen hajlottak a kézművesek bátorítására, békeszerető és hív mivoltuk miatt, mellyel tettben válaszoltak ellenfeleik okvetetlenkedéseire, és öregbítették az Össztestvériség becsületét, mely békeidőben mindenkor virágzott. Ha tehát egy Testvér a közhatalom ellen lázadóvá lenne, lázadásában nem támogatandó, szerencsétlen emberként bármennyire méltó is a szánalomra, s ha egyéb vétek reá nem bizonyul, ámbár a hív Testvériségnek a lázadást rosszalnia kell és kötelessége, és semminemű bizalmatlanságot vagy politikai gyanúokot fel nem idéznie az azidőszerinti kormányzatban: a Páholyból őt ki nem rekeszthetik, s ahhoz viszonya törhetetlen marad. 


A Páholyokról

A Páholy olyan hely, ahol a Kőművesek összejönnek és munkálkodnak: ennélfogva a Gyülekezet vagy kellőképpen szervezett Kőműves Társaság Páholynak neveztetik, és mindegyik Testvérnek tartoznia kell egyhez, s alávetnie magát rendelkezéseinek és az Általános Megszabásoknak. A Páholy vagy különféle vagy általános, és jobban érthetővé lesz látogatása által és az Általános vagy Nagypáholy ezután csatolt Megszabásaiból. A régi időkben egyetlen Mester vagy Legény sem maradhatott távol tőle, különösképpen ha felhívatott, hogy ott legyen, anélkül, hogy szigorú megintést ki ne hívjon, hacsak a Mester és a Felügyelők meg nem győződtek, miszerint a puszta szükség akadályozta meg.

A Páholy tagjaiul fogadott személyek jó és igaz férfiak, szabadnak születettek, érett és megfontolt korúak kell, hogy legyenek, sem szolgasorsúak, sem nők sem rosszerkölcsű vagy botrányos életű emberek, hanem jóhírűek.


Mesterekről, Felügyelőkről, Legényekről és Inasokról

Minden előlépés a Kőművesek között csakis a való értékre és személy szerinti érdemre alapíttatik, hogy az Uraságok jól szolgálhassanak, a Testvéreket szégyen ne érje, sem a Királyi Mesterséget megvetés ennélfogva semelyik Mester sem Felügyelő nem választatik korosztályából következően, hanem érdeme szerint. Lehetetlen e dolgokat írásban leírni és minden Testvérnek a maga helyét kell elfoglalnia, s megtanulnia azokat eme testvériségnek különleges módján: azonban a jelölteknek tudniok kell, hogy semelyik Mester nem vehet fel Inast, hacsak elegendő munkája nincsen számára, s hacsak az nem tökéletes ifjú, testében minden csonkaság, vagy hiba nélkül, mitől is képtelenné válnék a Művészet megtanulására, Mester Urának szolgálatára, s Testvérré, majd Legénnyé tételre a kellő időben, annyi évi idő leszolgálása után is, amennyit az ország szokása megkíván, és hogy becsületes szülőktől származzék, hogy minekutána máskülönben jónak találtatott, elérhesse a méltóságot, mely Felügyelővé teszi, majd a Páholy Mesterévé, Nagyfelügyelővé, s végtére minden páholyok Nagymesterévé, érdeme szerint.

Semelyik Testvér nem lehet Felügyelő, amíg el nem érte a Legény fokot, sem Mester, amíg Felügyelőként nem működött, sem Nagyfelügyelő, amíg nem volt egy Páholy Mestere, sem Nagymester, ha nem volt Legény a megválasztása előtt, s a ki úgyszintén nemes születésű, avagy legjobb féle tisztes polgár, vagy valamely kiváló tudós, vagy valamely művelt építész , vagy más művész, becsületes szülőktől származó, s a kinek a Páholyok véleményében kivételes nagy érdeme legyen. És hivataláról való legjobb, legkönnyebb és legmegtisztelőbb lelépésre, a Nagymesternek hatalmában áll kiválasztania az ő helyettes Nagymesterét, ki valamely Páholy Mestere kell legyen, avagy az kell, hogy lett légyen annakelőtte, s akinek joga mindent cselekednie, amit a Nagymester, az ő feljebbvalója, cselekedhetnék, hacsak a mondott feljebbvaló jelen nincs, avagy rangját levélben latba nem veti.         

 A régi Páholy e legfőbb és alárendelt vezetőinek és kormányzóinak, a maguk különböző tisztjeiben, minden Testvér engedelemmel tartozik, az ősi kötelmek és szabályoknak értelmében, teljes alázatban, tiszteletben, szeretetben és vidámságban.


A Mesterség gyakorlásáról a munkálkodás alatt

Minden Kőműves becsülettel dolgozzék munkanapokon, hegy az ünnepnapokon tisztességgel élhessen, az ország törvénye által előírt avagy a szokás által szentesített idő pedig tiszteletben tartassék. 

A legtapasztaltabb Legény választassék vagy neveztessék ki Mesterré, vagy az Uraság munkálatainak felvigyázójává, aki is Mesternek szólítandó mindazoktól, kik alatta dolgoznak. A kézműveseknek kerülniök kell mindennemű durva beszédmódot, és semmiféle sértő néven nem nevezni egymást, hanem Testvérnek vagy Legénytársnak, és udvariasan viselkedniök Páholyon belül és kívül.    

A Mester, magát a fogásokban jártasnak tudván, az Uraság munkáit olyan körültekintően intézze, ahogy csak lehet, és hűen gazdálkodjék annak javaival, akárha az övéi lennének, magasabb bért se adjon semelyik Testvérnek vagy Inasnak, semmint valóban kiérdemelte.   

Mind a Mester, mind a bérüket megkapó Kőművesek, az Urasággal szemben megbízhatók kell legyenek, és dolgukat becsülettel bevégezzék, legyen bár az darabszám vagy napszám, és ne csinálják darabszámra a munkát, amit napszámba szokás.   

Senki ne érezzen irigységet egy Testvér jómódján, se helyébe ne férkőzzék, se ki ne túrja munkájából, ha az ugyanúgy képes befejezni, mert nincsen olyan ember, aki a másiknak a munkáját ugyanolyan haszonnal az Uraság számára be tudná fejezi, hacsak teljességgel nincs annak szándékaival és rajzaival, aki megkezdette.      

Ha egy Legény választatik a munka Felügyelőjévé a Mester alatt, hívséges legyen mind a Mesterhez, mind a legényekhez, gondosan ügyeljen a munkára a Mester távollétében, az Uraság javára, Testvérei pedig engedelmeskedni tartoznak neki.             

Minden alkalmazott Kőműves bérét szelíden, zúgolódás és lázongás nélkül vegye át, s a Mestert el ne hagyja, amíg a munka be nem fejeztetett. Az ifjabb testvért a munkába be kell tanítani, nehogy hozzáértés híján az építőanyagot tönkretegye, s hogy gyarapodjék és folytatódjék a testvéri szeretet. 
              

Minden munkában használt szerszámot a Nagypáholynak jóvá kell hagynia. Semminemű kisegítő munkás ne alkalmaztassék a munkákban, melyek a Kőművesség sajátja, és a Szabad-Kőművesek ne dolgozzanak olyanokkal akik nem szabadok, sürgető szükségen kívül, se ne oktassanak kisegítőt és el nem fogadott Kőművest, ahogyan Testvért vagy Legénytársat oktatnának.

 

A Magaviseletről tudni illik:


A Páholyban míg működésben áll

Ne tartsatok fönn magánköröket avagy külön társalgásokat a Mester engedelme nélkül, se tiszteletlen vagy illetlen dolgokról ne beszéljetek, se a Mestert vagy Felügyelőket, avagy bármely Testvért ki a Mesterhez szól, félbe ne szakítsátok, se nevetségesen vagy bohóskodva ne viselkedjetek, míg a Páholy komoly és ünnepies tárgyakkal foglalatoskodik, sem ildomtalan beszédekkel ne éljetek, bármely ürügyön is, hanem kijáró tisztelettel legyetek Mesteretek, Felügyelőitek és Legénytársaitok irányában, és becsületben tartsátok őket.   

Ha valamely panasz emeltetnék, a vétkesnek bizonyult Testvér a Páholy ítéletéhez és határozatához tartsa magát, melyek efféle ellenkezések helyénvaló és kijelölt bírái (ha ugyan fellebbezéssel a Nagypáholyhoz nem fordultok vele) és amelynek elébe terjesztendők, hacsak időközben egy urasági mű kárt nem szenvedne tőle, mely esetben különleges eljárás vezethető, ám soha ne menjetek törvény elé oly ügyben ami a Kőművességet illeti, a Páholy által elismert okvetlen szükség nélkül.

Magaviselet, miután a Páholy bevégződött és a Testvérek nem távoztak

Örvendezhettek ártatlan vígságban, egymást tehetségtek szerint megvendégelvén, de elkerülve mindennemű túlzást, avagy valamely Testvér enni-inni erőltetését kívánságán túl, avagy megakadályozását oda mennie ahová ügyei hívják, avagy bánni sérelmesnek tételét vagy mondását, avagy ami a könnyed és szabad társalkodást gátolhatná, mert mindez lerontaná egybehangzásunkat és meghiúsítaná szándékainkat. Ezért tehát semmiféle magán perpatvar vagy vitatás a Páholy kapuján be ne törjön, legkevésbé semmi vitázás, vallás, nemzetek, vagy állampolitika tárgyában, lévén mi csupán, mint Kőművesek, a fönt említett általános vallásúak, s vagyunk úgyszintén minden nemzetből, nyelvből, nemzetségből és szólásmódból, és eltökélten minden politika ellenében, mint amely a Páholy üdvéhez soha még nem vezetett, és nem is fog. Ez a kötelem mindenkor szigorúan elő volt írva és betartva, de különösképpen a Britanniai Reformáció óta, vagyis e nemzeteknek elkülönülése és széjjelválása óta a Római Communiótól. 

 

Magaviselet, mikor a Testvérek idegenek nélkül találkoznak, de nem zárt Páholyban

Egymást udvarias módon köszöntsétek, ahogyan megtanítottak rá, egyik a másikat Testvérnek nevezvén, szabadon adván kölcsönös tanítást, amikor alkalmatosnak tűnik, anélkül, hogy meglássanak vagy meghalljanak, s anélkül, hogy egymás ügyeibe avatkoznátok vagy eltekintenétek a megbecsüléstől, ami minden Testvérnek kijár, még ha nem is Kőműves mintegy testvér egyazon színen, mindazonáltal a Kőművesség semmit egy férfiú becsületéből el nem vesz, amit annakelőtte bírt, ellenkezőleg, inkább hozzáad e becsülethöz, kiváltképpen ha jó érdemeket szerzett a Testvériség előtt, amely meg kell, hogy adja a becsületet, és elkerülje a rossz módokat. Magaviselet nem Kőműves Idegenek jelenlétében             

Elővigyázatosak legyetek szavaitokban és magatartásotokban, hogy a legélesebb szemű idegen se legyen képes felfedezni vagy kitalálni, amit nem helyénvaló megértetni, és néha tereljétek a szót másra, és óvatosan fordítsátok a Tiszteletreméltó Testvériség becsületére.


Magaviselet Otthon és Szomszédságotokban

Úgy cselekedjetek, ahogy erkölcsös és megfontolt férfiúhoz illik, különösképpen ne tudassátok családotokkal, barátaitokkal és szomszédaitokkal, ami a Páholyt stb. illeti, hanem megfontoltan saját becsületetekre és az ősi Testvériségre figyelmezzetek, olyan okokból, amelyek itt nem említendők. Egészségetekre is vigyázzatok, nem maradván túl későig együtt, vagy túl sokáig házon kívül, miután a Páholy órái elmúltak, és kerülve a nagyétkűséget vagy részegeskedést, nehogy családotok gondatlanságot vagy bajt szenvedjen, s magatok a munkára képtelenné váljatok. 


Magaviselet idegen Testvérrel szemben

Elővigyázattal vizsgáljátok őt meg, oly módon, amit az óvatosság sugall, akképpen, hagy be ne dőljetek egy tudatlan, hamis színlelőnek, akit megvetéssel és gúnnyal lökjetek el, s óvakodjatok vele a legcsekélyebb ismeretet is közölni.        

Ám, ha igaz és valódi Testvért fedeztek fel benne, aszerint megbecsüljétek, és ha szükségben van, ha tudtok, segítnetek kell rajta, vagy eligazítnotok, miképpen segíthetik, munkát adnotok neki pár napra, vagypedig beajánlanotok, hogy munkát kapjon. De nem vagytok kötelesek tehetségteknél többet adni, csak arra, hogy kedvezzetek egy szegény Testvérnek; aki jó és igaz férfiú, minden más egyforma körülmények közti szegény ember előtt. Végtére mind e Kötelmeket megszívleljétek, s azokat is, amelyek más úton közöltetnek veletek, ápolván a Testvéri Szeretetet, amely alapja és oromzata, kötőanyaga és dicsősége az ősi Testvériségnek, elkerülvén minden vitát és viszálykodást, minden rágalmat és szóbeszédet, nem hagyva, hogy mások becsületes Testvért rágalmazzanak, hanem védelmezve jóhírét és mindenképpen támogatva, eladdig, amíg becsületetekkel és biztonságtokkal összefér, s ne tovább. És ha valamelyikük károtokra volt, Páholyotokhoz, vagy az övéhez kell fordulnotok, és onnét a Nagypáholyhoz fellebbezhettek a Negyedévi Közléseken, s onnét az évenkénti Nagypáholyhoz, amint minden nemzetben ősapáink dicséretes viselete volt, sohasem menve bíróság elé, csak ha az ügy másképpen el nem dönthető és türelemmel meghallgatva a Mester s Legények becsületes és baráti szempontját, amikor igyekeznek lebeszélni arról, hogy törvény elé menjetek idegenekkel, vagy rábeszélni arra, hogy minden pörnek gyors véget vessetek, s hogy minél több lelkességgel és sikerrel a Kőművesség ügyén szorgoskodhassatok. A pörben álló Testvérekről vagy Legénytársakról szólván pedig, a Mester és a testvérek jó akarattal ajánlják fel közbenjárásukat, amelynek a patvarkodó testvérek tartoznak magukat köszönettel alávetni, s ha ez alávetettség el nem érhető; úgy mindazonáltal (harag és neheztelés nélkül nem szokott módon) folytassák pörüket vagy törvényes ügyüket, nem mondva se téve semmit is ami a testvéri szeretetet gáncsolhatná, s a közbenjárás újíttassék meg és folytatódjék, hogy mindenki láthassa a Kőművesség jótévő befolyását, amiképpen minden igazi Kőműves tette a Világ kezdetétől és tenni Fogja az idők végezetéig. 


Ámen, úgy legyen.

 

 

 


email
Szabadkőművesség - Martinovics páholy - siteice.com